Az Agóra egyik sarkában színkavalkádos stand mögött néni ül. Körülötte játékok, ruhaneműk, terítők, ékszerek. Kivétel nélkül kézimunkák. Némelyik a Tourinform Irodában megvásárolható. No meg a Helyi Termékek Vásárán.
Mindent készítek, amit horgolni lehet. Az én koromban, még az első elemiben- akkor így nevezték- tanultak a gyerekek horgolni. Akkor még volt kézimunka óra. Akkor kezdődött. Azóta a szabadidőmben mindig kézimunkázom. Mindig nagyon jól lekötött, engem legalábbis megnyugtat.
Mintákat kell követni?
Vannak, amiket a saját elképzeléseim alapján készítek. Mivel ezeknek leírása nincs, előfordul, hogy „kép után” dolgozom. Meglátok valamit egy képen és elkészítem. Ez csak gyakorlat kérdése, hogy mennyi ideig és milyen színvonalon tudja az ember csinálni. Például készítek szolnoki csipkét is. Meg kell szőni, utána pedig varrótűvel dolgozni. Nagyon sokáig tart, nagyon aprólékos munka. Ezt nem is nagyon csinálják, mert roppant időigényes. Ezt a terítőt például előbb meg kell rajzolni, ráfércelni az anyagra, utána kivágni. Amikor teljesen kész, a fércet szemöldökcsipesszel egyenként kell kiszedni. Annyi az előmunka vele, hogy ezt nem szívesen csinálja senki. Vannak, akik ugyan szeretnék, hogy legyen Szolnokon újra szolnoki csipke, de nem nagyon találni olyat, aki csinálná.
A vásárlók értékelik ezt a nagyon aprólékos munkát?
Rengeteg embernek tetszik. Jönnek, megcsodálják: „Jaj, de ügyesnek tetszik lenni! Jaj, de szépek! Legszívesebben mindet megvenném!” Jó, jó, de legalább egyet vegyen! A technika viszont nem érdekli őket. Legfeljebb megkérdezik, hogy ez horgolva van-e, vagy kötött-e? A mai fiatalok kevésbé tudnak ilyet. Nem tanulnak kézimunkát. Ahol a szülő nem csinálja, ott a gyerek pláne nem fogja csinálni. Nekem anyám is horgolt, még a lányom is tudott horgolni, de már ő sem csinálja. Az unokám pedig végképp nem. A dédunokám pedig már azt sem tudja, hogy milyen a horgolótű.
Ez azért baj, nem?
Hát persze, hogy baj! Már csak azért is, mert egyszer majd ő is megöregszik. Mit fog akkor csinálni? Jajgat, hogy itt fáj, meg ott fáj? Én nem tudok unatkozni. Ma meg a gyerekek, ha nem nézik a tévét, vagy nem pittyegtetik a telefont, máris unatkoznak. De hát azt sem lehet örök életben csinálni. Mindegy. Ők mások. Ha annyi idősek lesznek, mint én, talán észbe kapnak.
