Többszörös tapasztalás alapján mondhatom, hogy Kissék töpörtyűje zsinórmérték. Munkahelyi dílerré váltam már miatta, de az effajta „terítést” nem bünteti a törvény. De nem a töpörtyű az első számú és egyetlen különlegesség a Kiss-standon.
Szabadtartású sertésekkel foglalkozunk. Ha már kellőképpen megnőttek, akkor elvisszük a vágóhídra őket, majd otthon feldolgozzuk – mondja a családi vállalkozás szóvivője, Kiss Zoltánné.
A szabadtartás azt jelenti, hogy nem ólban, hanem egy nagy, csak nekik elkerített területen tartjuk az állatokat. Van önitatójuk, önetetőjük. Azért akad velük így is bőven munka. A férjemnek hentes a szakmája. Elég régóta csinálja, úgyhogy kellőképpen belerázódtunk már mindannyian ebbe. Kitapasztaltuk, hogy miből mennyi kell, már ami a fűszerezést illeti. Én később szálltam be a vállalkozásba, az én feladatom elsősorban a piacozás. Mondjuk úgy, hogy én vagyok az értékesítési vezető. De a papírmunka is az én feladatom.
Hol, illetve hogyan tudják értékesíteni a termékeiket?
Szerencsére már megvannak a kialakult, jól működő értékesítési lehetőségeink. Jászberényben, Budapesten, illetve itt, a szolnoki Helyi Termékek Vásárán. Már tíz éve csináljuk ezt a családi vállalkozást. Nem mondom, kellett idő ahhoz, hogy kialakuljon ez az értékesítési kör, de most már szerencsére stabilak ezek a lehetőségek.
A hagyományosra esküsznek, vagy megengedhetnek maguknak néha egy kis kísérletezést is?
Igyekszünk mindkettőnek megfelelni. Van egy kolbászfélénk, a „Bence kedvence”. Ez a kisfiúnkról kapta a nevét. Budapesten például nagyon népszerű a toszkán kolbászunk. Ennek az az érdekessége, hogy nem füstölt, hanem szárított áru. A töltelékben oregánó, szárított paradicsom is van. De van szarvasgombás, vargányás kolbászunk is, vagy fekete fokhagymás. A hagyományos termékek mellett igyekszünk különlegességeket is készíteni. Azt vettük észre, hogy Budapesten inkább ezeket az érdekességeket keresik a vásárlók. Talán ott nyitottabbak az emberek az újdonságokra.
Mert a hagyományos, „nagyszüleink ízei” már feledésbe merültek?
Sajnos nem igazán ismerik már az emberek azt az ízvilágot. Ma már faluhelyen is alig vágnak disznót. Talán éppen ezért tapasztaljuk azt, hogy egyre jobban érdeklődnek a vásárlók ezek iránt. Nagyon sok, nem feltétlenül jó minőségű élelmiszert fogyasztunk. Ezért is lehet az, hogy az emberek észreveszik már az igazi ízeket. Aki tudja és kijut egy-egy ilyen vásárra- akár csak egyszer egy hónapban- de megveszi a minőségi hazai terméket. Ezeken a vásárokon már kialakult vevőkörünk van, a visszajáró vásárló komoly elismerés.
