„Remélem, én is továbbadhatom ezt a tudást”

Rugdalózókat látok Önnél, de asztalterítőket is. Ez annál nyilván többet mond, mint hogy jó a szemem.

Vannak azért még itt babaruhák, babacsörgők, szundikendők is.

A szundikendő az, ami nem oly rég „nyunyóka” elnevezéssel robbant be a köztudatba?

Ez az egészen pici babáknak készül. Megfogdossák, megnyomkodják és nagyon jót tudnak vele aludni. De néhány mérettel feljebb vannak felnőtt pólóim is, amiket kézzel festek.

Jászsági motívumok jelennek meg a munkáin, ezek ettől különlegesek.

Én született jászberényi vagyok, ott is éltem negyven évig. A lányom néptáncos volt, így még plusz kötődésem is van ezekhez a motívumokhoz. Innen jön ez a „beütés”. A jászsági szűcsminták eléggé, vagy inkább úgy fogalmazok, hogy most már kezdenek közismertté válni, elhíresülni. Nagyon egyediek és szerintem legalább annyira szépek is.

A vásárlók díjazzák ezt az egyediséget?

Igen, aki ismeri ezeket a motívumokat, az igen. Aki nem, annak pedig igyekszem elmondani, hogy mi is ez. Nagyon szívesen beszélgetek a vásárlóimmal a jászsági motívumokról, meg úgy általában a munkáimról is. Szeretem csinálni, készíteni ezeket a termékeket. Mert kikapcsol. A vásárlóktól pedig közvetlen visszacsatolás érkezik. Azonnali a visszaigazolás, hogy tetszik neki. Szereti, megvásárolja. De ha beszélgetünk a babacsörgőkről, vagy a festett ruhákról, akkor látom is rajtuk, hogy egy- egy motívum megtetszik nekik, vagy egy minta gyerekkori emlékeket idéz fel bennük. Ez nekem is nagyon pozitív élmény és szerintem nekik is. Remélem, hogy bennem megvan az a fajta kreativitás, elhivatottság, ami ehhez a munkához kell. Édesanyám is nagyon szeretett rajzolni, ő is a mai napig horgol. Én ebben nőttem föl. Ezt láttam tőle, a nagymamámtól is. Vele annak idején babaruhákat varrtunk. Anyukámtól tanultam meg varrni, hímezni, horgolni, kötni. Remélem, hogy egyszer majd a lányomnak, vagy az unokámnak én is továbbadhatom ezt a tudást. Addig pedig a vásárlóimnak.