„Olyan még nem volt, hogy unatkoztam volna.”
Úgy ajánlották Önt a figyelmembe, hogy Önnél „kézzel készített figurák” vannak. Milyenek ezek a figurák?
Elsősorban mesefigurák vannak itt. De állatokról, fénykép után is készítek figurákat. Mindegyikük horgolt. Amigurumi a neve a technikának.
Bocsánat! Arirum, micsoda?
Amigurumi. Ez horgolt- kötött állatkát jelent. De általában inkább csak horgolom, mint kötöm. Bármilyen figurát el lehet készíteni ezzel a technikával. Van olyan, hogy kapok fényképet egy családtól és a kutyájukat kell „meghorgolni”. Kép után szoktam horgolni, nem használok leírásokat. De van kesztyűbáb, meg mesehősök figuráit szoktam elkészíteni.
Az amigurumival létesült kapcsolatáról kérem, mondjon még néhány mondatot!
Még gyerekkoromban tanultam meg anyukámtól horgolni, a nagynénémtől pedig kötni. Jóval hamarabb, mint ahogy az iskolai technikaórán ezt tanítani kezdték volna. Beleszerettem már akkor. Aztán megláttam ezt az interneten, hogy divatba jött. Mert én is ugyanúgy fanja vagyok az internetnek, mint a fiatalok. Ott láttam ezeket a figurákat és megpróbáltam elkészíteni őket. Igen nagy sikere lett az első egy- két „alkotásomnak”. Azokat viszont most már nem merném kitenni ide az asztalra.
Ennyit fejlődött néhány év alatt?
Érdemes csinálni. De nem csak az anyagi vonzata miatt, hogy kapok érte valami kis mellékest. Ez szerelem. Szeretek sálakat, sapkákat is kötni, de ez lett a nagy szerelem. Ahogy a férjem szokta mondani, nem tudom megunni.
Látatlanban úgy gondolom, hogy elsősorban a kisgyermekes családok vásárolnak Önnél.
Igen. Meg az apukák. Amikor az apuka megáll a gyerekekkel az asztalnál és azt mondja, hogy válasszatok valamit. Ilyenkor általában egy Süsüt, vagy egy horgászt választanak, vagy egy olyan figurát, amire az apuka még emlékszik a gyerekkorából. A kulcstartókat például előszeretettel veszik a férfiak. Ha nincs egészségügy problémánk, vagy- ahogy például a múltkor jártunk- nem robban le út közben az autó, akkor mindig itt vagyunk. Nagyon tetszik a vásár miliője. Viszont az sem mindegy, hogy nekem árusként hogy sikerül egy- egy vásár. Ez mikor, hogy jön be. Ha jó a vásár, akkor az nagyon jó, ha nem annyira jó, akkor az nem jó. Éppen az előbb beszélgettünk egy másik árussal, neki is elmondtam, hogy nekem a november- december az nem szokott olyan jó lenni. A január lényegesen jobb. Jönnek az ünnepek, ott vannak a nagyáruházak, telítve akciókkal, ilyenkor nem nagyon megy a bolt. De ez nem veszi el a kedvem. Olyankor csinálok olyasmiket, amik nekünk, a családnak kellenek: mellényeket, sapkát, sálakat. Olyan még nem volt, hogy unatkoztam volna.
