Jász- Nagykun- Szolnok megye- gondolva elsősorban Mezőtúrra- igazi fazekas nagyhatalom. De nem feltétlenül kell ötven kilométert autózni azért, hogy míves termékekkel találkozzunk. Ehhez elég felkeresni a Helyi Termékek Vásárát. Ahol e tárgyak készítőjével, Ládiné Harangozó Gabriellával is megismerkedhetnek.
Úgy képzelem, hogy technikaórán nagyon ügyesnek találtatott és a szaktanár javaslatára kezdett el foglalkozni az agyaggal, a kerámiával.
Valóban ügyes voltam a technikaórán, de nem ez adta az indíttatást. Hanem egy műhelylátogatás. Általános iskolás koromban mentünk el Tószegre, az ottani Tóth fazekashoz. Ott robbant be a kerámia iránti szeretetem.
Szerelem első látásra?
Abszolút. Akkor döbbentem rá, hogy ezt szeretném csinálni.
A tószegi műhelylátogatás és a Helyi Termékek Vására között hosszú az út.
Negyven éve foglalkozom kerámiával. Mezőtúron tanultam, az akkori fazekas- szövetkezetben. Ott is kezdtem el dolgozni, mint kézi korongos. De később hazajöttem Szolnokra és azóta kisebb- nagyobb megszakításokkal a saját műhelyemben dolgozom.
Ez egy kreatív, alkotó, de mindenképpen teljes embert kívánó feladat.
Ez így van. Nagyon sok munka van vele. Kitalálni a formákat, elkészíteni azokat. És fizikailag is megterhelő. De a díszítés is, vagy az, hogy itt, a vásárra kiállítom a termékeimet.
Honnan tudja beszerezni az alapanyagot?
Vagy Budapesten, vagy Kecskeméten. Ott vannak ilyen jellegű művészellátó üzletek. Sajnos másutt nincs erre lehetőség.
Ha megvan az anyag, akkor a telefon lenémít, rádió kikapcsol és megkezdődik az alkotó folyamat?
A rádió az éppen nincs kihúzva, de valahogy így, igen. Olyankor kizárom magam körül a külvilágot. Akkor csak én vagyok egyedül a műhelyben és az alapanyag. Szeretek alkotni.
Használati tárgyakat, vagy dísztárgyakat készít?
Szerencsére van már egy olyan réteg, amely használati tárgyként keresi és a mindennapi életben is használja az általam készített termékeket. Van olyan vevőköröm, amely rendszeresen visszajár hozzám, minden hónapban. Használati tárgyként is lassan lassan visszatér a kerámia. Ilyenek például a bögrék, vagy a méz- és cukortartók. De például ballagásra, születésnapra, ünnepi alkalmakra keresik a dísztárgyakat is. De vannak gyűjtők is, akik nem használati tárgyként tekintenek ezere a termékekre, hanem mint a leendő gyűjteményük egy, vagy több darabjára. Hála Istennek itt, a Helyi Termékek Vásárán megtaláltam a vásárlóimat. Nekem nagyon sokat jelent a szolnoki közönség. Nagyon tetszik ez a vásár, negyedik éve járok ide rendszeresen. Nehéz közel kerülni a vásárlókhoz, itt erre is megvan a lehetőség. A vírushelyzet miatt beszűkültek az értékesítési csatornák, úgyhogy most kifejezetten jó, hogy van ez a vásár.
Mennyire fontos a személyes kapcsolat a vásárlókkal?
A múlt havi vásáron egy hölgy vásárolt tőlem egy feszületet. Most, éppen az előbb jött ide és megmutatta a telefonján, hogy a lakásában hova rakta ki. Nagyon örültem neki. Vagy ugyancsak percekkel ezelőtt jött egy anyuka és elmondta, hogy a kislánya az én bögrémből szereti inni a kakaót. Ennél több nem kell.
Éjszakába nyúlóan kell kemencét pakolni, mázalni, említette, hogy fizikálisan is megerőltető feladat.
Érzelmileg nekem nagyon fontos, a lelkemnek is jót tesz, hogy ezt csinálhatom.
Nem árt tudni…
Az edényeket a kiégetés előtt ki kell szárítani. Ehhez kemence szükséges, hiszen az agyagedények 1000 és 1350 fok közti hőmérsékleten kell kiégetni. Ügyelni kell arra, hogy ezt a hőmérsékletet a kemence nagyon lassan érje el, egyáltalán nem ritka, hogy erre akár hat- nyolc órát is várni kell. Ezt követi a kihűlés, ami ugyancsak időigényes folyamat. Erre azért van szükség, hogy a tárgyak „feszültségmentesek” legyenek. Általában a kemencével együtt hagyják kihűlni az edényeket. A szárítás- felrakás- kiégetés- kihűlés folyamata több napot vesz igénybe.
