A színház, mozi és hangversenytermekben közös, hogy várakozással ülünk a székünkbe. Azt érezzük, itt valami abszolút pozitív dolog fog velünk történni, hiszen ezek a helyszínek magukban hordoznak egy korszakot, esztétikusak, az akusztikájuk természetes, sőt intim, bensőséges. A hallgatónak közeli, realisztikus élményt adnak.
Az áthangszerelt dalokban pedig ott a kapcsolódási lehetőség, mivel olyan részletek és finomságok kerülnek előtérbe amelyek bemutatására hagyományos koncerten nincs lehetőségünk.
Közelebb kerül a hallgató ahhoz a bizonyos első akkordmenethez, az első dallamhoz ami az általa már jól ismert zeneszámot táplálja. Visszatérünk az inspirációkhoz, a legmélyebb gyökerekhez.
A művek belső lényege bontakozik ki, kinyílnak, kiszélesednek: szabaddá válnak.
