Dr. Gelencsér András vegyészmérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Az MTA Levegőkémiai Kutatócsoportjának vezetője, a Pannon Egyetem rektora tartott előadást áprilisban „A gondolat ereje” című programsorozat keretében.
A szaktekintély a ma nagyon divatos globális fenntarthatóság témakörét járta körül nem hétköznapi módon, de közérthetően, nem kis humorral.
Ő volt az első, aki felismerte a humusz kialakulásának folyamatát a légkörben. Fő kutatási területe a légszennyezéssel és az éghajlatváltozással kapcsolatos légköri kémia, különösen a légköri aeroszol kémia.
Az Agórában ezúttal is teltház volt, a program a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg. Az előadásra a jegyek a környezetvédelem érdekében nem voltak kaphatók kinyomtatott vagy kinyomtatható formában.
Zana Anita: – Előadásában is kiemelte a közösség erejét. Energiatakarékos, ha sokan vagyunk egy helyen.
Gelencsér András: –Így van.
– Amikor először érkezett a felkérés, akkor milyen érzésekkel indult el Veszprémből Szolnokra? Hiszen sok helyen tart előadást.
– Hát igen. Azt érzem, hogy még tudok csinálni valamit. Még van szavam, tekintélyem, ezért odafigyelnek rám. A társadalom úgy rétegződik, hogy nem mindegy, hogy ki mondja. Iskolai szinten próbálom elmondani, hogy megértsék.
– Egy tudósnak feladata, hogy közérthetően mondja el, amit tud?
– Csak úgy lehet, hisz egyébként nem lenne rá fogadókészség. Ha nagyon bonyolult lenne, akkor hiába beszélnék. Muszáj úgy beszélnem, hogy az emberek többsége, akár a gyerekek is megértsék. Általános iskolánál bonyolultabb számok, összefüggések nem szerepelnek. Az a baj, hogy egyébként ebben nincsen semmi új, ez nem tudomány, fent van az interneten.
– Régen az emberek a házak köré fákat telepítettek. Hogyan lehet minket erre „visszanevelni”?
–Az a baj, hogy elmentünk a városiasodás irányába. Amíg az emberek falvakban éltek, tudtak zseniális építészeti módszereket használni, pl. tornácos ház, ahová nyáron nem sütött be a Nap, mert magasabban járt, télen viszont besütött. A lombok is leárnyékolták a házakat, télen viszont átengedték a faágak a napfényt. Ezzel szemben a nagyvárosi épületeket nem árnyékolja semmi, a csupa beton-üveg épületeket állandóan fűteni-hűteni kell, ez óriási energiát emészt fel.
– Ha én például nem veszem meg a távolról jött árut, vagy szelektíven gyűjteném a szemetet, noha most nincs rá lehetőségem, akkor a gondolkodj globálisan és cselekedj lokálisan elvnek és hasonló törekvéseknek mennyi az értelme?
–Arra mindenképpen szükségünk van, hogy a lelkünket megnyugtassuk. De ez nem itt, Európában dől el, hogy meg tudjuk-e menteni a bolygót. Európa energiafelhasználása is már csak egy számjegyű, hat százalék. Kína, India már majdnem a világ népességének a fele, a fogyasztói társadalom részei. Kínában húsz évvel ezelőtt még biciklivel jártak, ma autópályákat építenek, autóval akarnak járni, felhőkarcolókat építenek.
– Mit tudna javasolni a hétköznapokban?
– Szerintem a közösség, a másik emberrel való viszony nagyon fontos. Fontosak az olyan tevékenységek, amelyek nem igényelnek túl sok energiát, de örömet lehet velük szerezni, pl. társasjáték, séta, gitározás stb. A kütyükről le kell jönnünk, mert erőforrás-igényesek. Egyszerűbb, ha most jövünk le róla, ha már most szerzünk olyan alternatív képességeket, amelyek ezt pótolni tudják, mert ha hirtelen kell róluk leszokni, az nagyon fáj. Mindegy, hogy ez gitározás, együttlét a tábortűznél, csináljunk olyat, amihez szinte semmi sem kell. Így közelebb tudunk kerülni a jó érzéshez. Nem tudjuk ezzel megmenteni a Földet, de legalább kicsit megnyugtathatjuk magunkat, ha nem rendelünk kínai ruhát stb. Azt is értem, hogy már nincs idő arra, hogy mindenki megvilágosodjon, mert pár évtizeden belül ezek a változások bekövetkeznek. De aki erre fel tud készülni, az kevésbé fog pánikba esni, kevésbé lesz másokkal agresszív stb., tehát már betárazza ezt magának.
– Alkalmazkodni úgyis kell.
–Igen, de az nem mindegy, hogy hogyan. Aki erre ráhangolódik, annak kevésbé lesz fájdalmas. Azért szerintem fontos az embernek, hogy mit csinál. Persze ne az olyan pótcselekvésekre gondoljunk, hogy nem lehet leszedni a kupakot az üvegről vagy nem kérünk szívószálat a koktélba. Ezeket engedjük el. Nem ezen múlik a dolog. Fejben kell rákészülni.
– Említette az előadásában a napelemet, az elektromos autót, de a férjemmel arról beszéltünk, hogy az elektromos autó nehéz, sok anyag kell a gyártásához. Akkor ez nem zsákutca?
–Dehogynem. Ez egy üzlet, jó sokat lehet rajta kaszálni. Elon Musk jól kitalálta, veszik, mint a cukrot. Azt hirdeti tévesen, hogy ő már megmentette a világot, chipet ültet az emberek fejébe. De ez így nem megy. Ez tévút.
Zana Anita
